Neuropátiás kétpontos diszktiminátor

31279

A kétpontos megkülönböztetés annak a képessége, hogy felismerjük, hogy
két közeli tárgy amely a bőrt érinti valóban két külön pont, nem pedig
egy.

Gyakran két éles ponttal tesztelik egy neurológiai vizsgálat során és
azt tükrözi, hogy milyen finoman beidegzett egy bőrterület. A kétpontos
megkülönböztetés egy megbízható és széles körben használt technika a
taktilis diaggnózis meghatározására.

A páciens képességén és/vagy hajlandóságán múlik, hogy szubjektíven beszámoljon arról amit érez.

A kétpontos megkülönböztetés
teszteléséhez a terapeuta egy speciális tolómérőt (vagy átformázott
gemkapcsot) használ. A terapeuta felváltva (véletlenszerűen) érinti meg a
pácienst egy vagy két ponttal a vizsgált területen (például ujj, kar, láb, lábujj).

A pácienst ezután felkérik, hogy számoljon be arról, mit érzett (egy vagy két
pont). Feljegyzik azt a legkisebb távolságot két pont között, amit a páciens
még két különálló ingerként tud megkülönböztetni, és nem egyként. Minden
végtagot meg kell vizsgálni, és oldalról oldalra kell összehasonlítani az
eltéréseket.

A legkisebb és legsűrűbb szenzoros egységek azokon a területeken
helyezkednek el, ahol a legnagyobb a szomatoszenzoros kérgi reprezentáció.
Normális esetben a személynek képesnek kell lennie arra, hogy felismerjen
két, egymástól 2-4 mm távolságra lévő pontot az ajkakon és az ujjpárnákon,
8-15 mm-re a tenyereken és 30-40 mm-re a lábszáron vagy a háton
(feltételezve, hogy a pontok kb. ugyanazon a dermatómán vannak).

A hátsó mediális-oszlop lemniscus útvonal felelős a finom megkülönböztető
érintéssel járó információk átviteléért, ezért ennek az útvonalnak a
károsodása esetén a kétpontos megkülönböztetés sérülhet